Minden kezdet nehéz

Rendben, holnaptól kerüljük az egyszer használatos műanyagokat! Kész!? Ennyire egyszerű lenne? Dehogy! Míg a PET palackok cipelése gyorsan és pénztárca kímélő módon elhagyható egy vízszűrővel, addig minden más apró egyszer használatos műanyag, ami körülvesz minket, rengeteg odafigyelést és előre gondolkodást igényel, de ha ez a napi rutin részévé válik, akkor egyszerűbb és idővel észre sem veszi az ember. De mégis hogy lehet neki kezdeni? Az elején neki ugrottam a netnek, hogy mások, akiknek már nagyobb tapasztalatuk van ebben, hogyan csinálják. Ilyen pl. a #hulladékmentes blog is, de sok hasznos oldal és tipp van még. Jó párat be is gyűjtöttem, felírtam és megbeszéltem a gyerekekkel is, hogy most egy olyan játékot kezdünk, amiben ki tud több egyszer használatos műanyagot megspórolni a célkitűzés. Benne voltak a "játékban", de akkor még ők sem tudták, hogy ez mivel jár valójában. Elmondtam nekik, hogy ez mennyire fontos a jövőnk szempontjából. Persze nem akartam lehangolni őket, hogy ez bizony lemondásokkal és extra erőfeszítésekkel jár majd, de meglepő módon a 12 és 7 éves is egyből megértette sokkoló képek és példák nélkül is. Na, de lássuk a gyakorlatot, mert beszélni könnyű róla!

Az elmélet és a gyakorlat

Július eleje, javában telik a nyári szünet. Menjünk moziba! Jegy online megvan, már csak be kell menni. Persze a mozi sem az igazi popcorn és üdítő nélkül. Hiába van mindenkinek külön vizes kulacsa, a moziba azt nem lehet bevinni. Az üdítőre kérdezés nélkül teszik a műanyag fedelet, szerencsére a szívószál már opcionálisan választható. Ezt még sikerült sorban állás közben kiszúrni, így idejében tudtam szólni, hogy műanyag fedő nélkül kérjük. Az egyszer használatos papír pohár sem az igazi, de legalább egy apró lépést tettünk. És persze ott vannak az aktuális sláger filmhez kapcsolódó kis műanyag figurák, kiegészítők. Persze a 7 éves lányom lecsapott rá, hogy neki melyik tetszik. Na apa, kezdődik... gondoltam... Megbeszéltem vele gyorsan, hogy gondolja át, azon kívül, hogy műanyag zacsiba van csomagolva a játék, az élvezeti értéke kb. csak hazáig fog tartani és vagy porfogó lesz belőle pár nap múlva, vagy "véletlen" a porszívó nyeli el. Meglepő módon hamar elengedte a dolgot, így némi műanyagot és pénzt spórolva ügyeskedtünk a nézőtér felé a fedél nélküli üdítős poharakkal. Jó érzés volt, hogy máris van némi sikerélmény. Hazafelé az úton még beszéltünk róla pár szót, a gyerekek is örömmel nyugtázták, hogy ügyesek voltak és az apró sikernek is örülni kell. Azóta éttermekben, kávézókban is előre szólok már, hogy nem kérek szívószálat a limonádéhoz. Eleinte ezt elfelejtettem és akár használom, akár nem, az a szívószál a kukában végzi, aztán nagyon jó esetben szemétégetőben. Sajnos a legtöbb helyen ezért még külön kell szólni, de azért pár helyen már jelzik ezt egy kis táblával, hogy külön kérésre adnak csak szívószálat! Félmegoldás, de hurrá! Olyan "kézműves" gyors étkezdébe vagy büfébe már nem is megyünk ahol nincs fa evőeszköz (már ha kell egyáltalán).

Bevásárlás, az igazi kihívás

Nagy bevásárlásnál már azért sokkal-sokkal jobban oda kell figyelni és tervezni, mert nem annyira egyszerű a helyzet, hogy a polcról csak simán azt veszem le, ami nem tartalmaz műanyag csomagolást. Egyrészt megértem, hogy nagyon sok esetben élelmiszerbiztonsági szempontok miatt fontos a csomagolás, vagy épp az eltarthatóság végett (pl. vákuum fóliázás), épp ezért jobban előre kell gondolkodni, ami hamar komfortzónán kívül helyezi az embert, hogy a megszokott rutin nem működik. Pl. az előre csomagolt felvágottak helyett lehet választani a csemege pultból is, de bizony nem mindent lehet ott megtalálni. Hát irány a hentes. Újabb kitérő, több idő, de hiszem, hogy megéri. És a helyi hentes is jobban örül nekünk a multi helyett. Zöldség-gyümölcs esetében szerettük volna mellőzni a műanyag zacsikat, de azért nem lehet a kosárba csak úgy ömleszteni a dolgokat. Nem voltunk eléggé felkészültek. Sebaj, jött a fiam mentőötlete, hogy akkor tegyük papír zacsiba. Hurrá, tegyük! Ám az itt meg nem nevezett hiperben hamar ránk szóltak, hogy az csak a pékárunak van kitéve. Ezen egy darabig veszekedtünk az eladóval - aki valójában csak a munkáját végzi -, hogy érti ő a problémát, de nem tud mást tenni, mint amit neki mondtak. Sebaj, akkor ezt a boltot kerüljük, míg nem nem lesznek ők is tudatosabbak. És mi is előrelátóbbak leszünk legközelebb. A "beszerzett" műanyag zacsikat legalább többször visszacsempésztük és újra felhasználtuk a következő bevásárlásnál. Persze a kasszánál megint kiderült, hogy ki intézi a bevásárlásokat általában, mert szatyor sem volt nálam elegendő. Azóta már tucatnyi van a kocsiban, mindenféle. Vászon és műanyag egyaránt. Mert ha már megvan a műanyag, akkor addig használjuk, míg csak lehet. Ahol csak lehet üveg csomagolást választunk. Ennek megfelelően esetleg a korábban kedvencnek tartott ketchup is már más, és a kezdeti fújjogás után a gyerekek is megszokták az "új" ízét. Vagy legalábbis már kevesebbet háborognak miatta. Értik ők a célt, de azt gondolták, hogy 1-2 műanyag fedővel le van tudva a napi jó cselekedet és megnyugodhat a lelkiismeret. De már kezdik érteni, hogy ez egy örök harc és a "piacgazdaságot" is elmagyaráztam nekik egyszerűen, hogyha sokan gondolkoznak majd hozzánk hasonlóan, akkor idővel az a bolt vagy gyártó érezni fogja, hogy nem megy neki és muszáj lesz váltani. Igaz, most még a környezetbarát szó mögé sok mindent el lehet dugni és némi extra hasznot is realizálni, de reméljük a gyártók is elérnek majd arra a szintre, esetleg a törvényi szabályozás, hogy ahol van alternatíva, ott a műanyag csomagolás lesz a feláras és nem a papír vagy üveg. 

Meséltem a gyerekeknek, hogy mikor én gyerek voltam, akkor otthonról visszavittem az üres üvegeket, és az érte kapott pénz az én zsebpénzem lett. Láttam az ijedt tekintetükön, ahogy az apjukat kb. kis koldusnak látják, ahogy apa gyerekként túrja a kukát üvegeket keresve... Mert ma már csak ilyet látni. Ma már szelektívbe megy minden, már ahol erre van lehetőség, mert üveg visszaváltás már csak elvétve akad.  

Mi változott?

Fél év elteltével kialakult egy csomó új szokás, ami eleinte elképzelhetetlen volt, illetve annyi extra erőfeszítéssel, lemondással, előre gondolkodással és utánajárással járt, hogy egyszerűbb volt a műanyag alternatívát választani. Nos, előfordul még néha most is, hogy vannak helyzetek, mikor ez nem elkerülhető, de már sokkal tudatosabban szemléljük ezt az egészet. Pl. mikor rohanós nap van, akkor már nem csak a kulacsot teszem be a kocsiba magam mellé, hanem termoszba kávét is. Egyrészt időt spórolok, hogy nem állok meg egy gyors kávéra, sőt, még késő délután is nagyon kellemes meleg a kávé. De ez jól jött a nyári nyaralás alkalmával is, amikor nem kellett a partról felrohanni a büfébe egy hideg üdítőért a gyerekeknek vagy egy jó forró kávéért. Hamar megszoktuk és csak minimális előretervezést igényel. Azt is tudom, hogy az ötletek tárháza kifogyhatatlan, és rengeteg mindent lehetne még tenni, de egyszerűen vagy nem fér bele időbe, vagy még nem értem meg a gondolatra, hogy a komfort zónából jobban kilépjek (pl. a szappant még nem gyártjuk magunknak és nem idén kezdem el :-) ). Összességében azt gondolom, hogy rengeteg apróságot megléptünk, aminek egy részét még fél éve el sem tudtam volna képzelni. A legjobban a gyerekek motiválnak benne, folyamatosan keresik az alternatívákat, ami külön öröm, hogy őket is be lehetett szervezni. Ragadós a jó példa. 

Ez a jövő!?

Már jó pár éve figyelem, de az utóbbi fél évben már van bátorságom meg is kérdezni, hogy mikor egy-egy nagy cég vezetőjével, ügyvédekkel, jogászokkal tárgyalok, és látom kipakolva a rengeteg ásványvizes palackot (volt közte olyan is, ami már lejárt!), hogy miért nem elég jó a csapvíz? Vagy ha csak egy jó szűrőn múlik, akkor tudok ajánlani... :) Különböző válaszok és kifogások jönnek, leírható a repi költségből, biztonságos, egyszerű, "stílusos"(!), "telik rá", stb. A legcikibb, hogy ezek a cégek sokat költenek a "fenntartható jövő" marketingjére, de a fejekben még nagyon nincsenek ott. Nagyon-nagyon kevés helyen találkoztam olyannal, ahol kancsó és poharak fogadtak volna, pedig sokkal trendibb és sokkal többet elmond a cég felfogásáról is, ha (szűrt) csapvízzel kínálnak. Ahol megkérdezik, hogy mit kérek, ott előszeretettel kérek friss csapvizet (akár szűrt akár nem) a kulacsomba. És volt, ahol ennek láttam hatását, és váltottak, de a legtöbb helyen csak értetlen pislogás volt a reakció. Ami azért sajnálatos, mert középkorú, "rugalmasnak" mondott felfogású felsővezetőkről beszélünk. Azt gondolom, hogy ez a ciki 2019 végén és nem egy jópofa kulaccsal beülni megbeszélésre. Na de erről majd bővebben egy másik bejegyzésben. :)

Megéri megpróbálni!

Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy próbálja ki, milyen lehet egyszer használatos műanyagok nélkül élni, mert mindenki csak profitál belőle. Lehet kicsiben, egyszerű dolgokkal kezdeni, ami nem esik a komfort zónánkon kívül, majd újabb és újabb dolgokat kipróbálni, és mikor már a napi rutin részévé válik, akkor valami újabb inspirációtól vezérelve újabbat kitalálni. A lényeg, hogy előre át kell gondolni a napi bevásárlástól a karácsonyi ajándékok beszerzésén át a napi rutinban felhasznált csomagoló anyagok használatát, hogy megéri-e vagy le tudunk esetleg mondani a kényelemről. Ehhez rengeteg példát és ötletet lehet már találni a neten, de a plasticfreejuly.org oldalán is számtalan inspiráló történet van, amiből te is ihletet meríthetsz. Hajrá!